A dinoszauruszok lehetnek az okai annak, hogy az emberek nem élhetnek kétszáz évig – írja a Conversation tudománynépszerűsítő portálon megjelent cikkében a Birminghami Egyetem molekuláris biogerontológiával foglalkozó kutatója, Joao Pedro de Magalhaes.

A tudós rámutat, hogy egyes állatok teste nem épül le fokozatosan a kor előrehaladtával, szemben például az emberével: miután elérjük a 30 éves életkort, nagyjából nyolcévente megduplázódik a halálunk esélye. A halandóság növekedése mellett olyan egészségügyi problémák állnak, mint az izomtömegvesztés és az általános gyengeség, a kognitív hanyatlás, a látás és a hallás romlása, illetve számos egyéb változás, ami az emberi öregedéssel jár.

Más emlősökkel összehasonlítva hosszú életünk van, talán csak a bálnák élnek túl bennünket. A testi öregedés és a halandóság növekedése minden emlősfajnál megfigyelhető a kor előrehaladtával, számos hüllő-, kétéltű- és halfaj azonban nem mutatja az öregedés jeleit – írja a kutató. Hozzáteszi, elképzelhető, hogy ha sokáig vizsgálnánk ezeket a látszólag nem öregedő fajokat, felfedezhetnénk az öregedés valamiféle jeleit, de ez aligha kivitelezhető például olyan fajok esetében, mint a grönlandi cápa, ami négyszáz évig is élhet.

Ráadásul egyes fajok ezek közül egész életük során növekednek, és az idősebb nőstények több petét raknak, ami megint csak szöges ellentétben áll azzal, ami az emlősökre jellemző. Persze a legtöbb vadon élő állat nem végelgyengülésben pusztul el, hanem betegségek vagy ragadozók miatt. De egyes hüllők, kétéltűek és halak a szövetek regenerálására is képesek.

Joao Pedro de Magalhaes emlékeztet, hogy a kétéltűek a halakból fejlődtek ki mintegy 370 millió évvel ezelőtt, majd 50 millió évvel később belőlük lettek a hüllők. Ezután következtek az emlősök, amelyek a hüllőkből alakultak ki 250-300 millió évvel ezelőtt. Mind az evolúció termékei vagyunk, ami olyan örökségekben figyelhető meg, mint a farokcsontunk – írja a tudós.

Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok lettek a szárazföld domináns ragadozói. Az emlősök közel kerültek a tápláléklánc aljához, inkább voltak prédák, mint ragadozók: kicsi, egérszerű állatok, amelyek éjszaka vadásztak rovarokra. A kutató hipotézise szerint nem volt oka annak, hogy fennmaradjanak a hosszú életet biztosító folyamatok és gének, például a szövetek regenerálásának képessége.

Miután a dinoszauruszok eltűntek, az emlősök meghódították a Földet. Sokféle faj alakult ki, változatos élettartammal. Egyesek közülük, mint az emberek, hosszú életűek lettek, de a dinoszauruszok idejéből megmaradt korlátokkal – állítja a brit kutató.