A 19. században számos természettudós elfogadta azt az elméletet, hogy létezett egy bizonyos kontinentális „földhíd”, amely később az Indiai-óceán mélyére süllyedt, ám mégis megmagyaráz egyes biológiai és evolúciós rendellenességeket, eltéréseket – számolt be a 24.hu a BBC History alapján.

Különösen egy dolog zavarta a tudósokat, amit a hipotézis segítségével könnyebben el tudtak képzelni: Indiában, illetve Madagaszkáron olyan főemlős-leleteket találtak (például a madagaszkári félmajmok vagy makifélék esetében), melyek nyilvánvalóan összefüggnek, ám Afrikában még nem találtak hasonlót.

A kontinensvándorlással kapcsolatos és lemeztektonikai ismeretek 20. század kikristályosodása miatt a Lemuria-elmélet tudományos hipotézisként persze összeomlott. Ám a közbeeső időben – nagyjából az 1860-as évektől az 1960-as évekig tartó évszázadban – rengeteg irányba ágazott tovább, főleg, miután Ernst Haeckel német biológus az 1870-es években felvetette, hogy Lemuriáról származhatott az emberiség.

Sok-sok okkultista és misztikus gondolkodó vetette rá magát a teóriára, abban bízva és reménykedve, hogy Lemuria az ősi tudás kútfője, melyet újra érdemes lenne felfedezni. A legnagyobb hatású közülük a nemesi származású orosz írónő, Helena Blavatsky volt. Ő azt állította, hogy Ausztrália valójában az ősi Lemuria maradványa, és a lemuriaiak az emberek igazi ősei, mi több: az ausztrál és tasmán őslakosok lemuriai és lemuriai-atlantiszi eredetűek, de állatokkal is keveredtek.

A két világháború között Lewis Spence skót tudós és folklorista lehelt új életet az elképzelésbe. A skótok függetlenségéért kiálló mai Skót Nemzeti Párt egyik elődszervezetének megalapítója, Nagy-Britannia és Írország Királyi Antropológiai Intézetének tagja Atlantisszal és Lemuriával is sokat foglalkozott, mindkettőről több könyvet is írt.

Az elveszett, de talán még meglelhető kontinensek vonzereje ma is igen erős. Ott bujkál az áltudományos teóriákban, a New Age mozgalom homályos sarkaiban, számtalan sci-fi és fantasy könyv és film használta fel nyersanyagként. Lemuria tehát – ha csak képzeletben is – valószínűleg mindig létezni fog.