A csókolózás valószínűleg indiai eredetű, az első írásos említése egy Kr. e. IV. századi hindu eposzból való, amelynek legrégibb részei akár ezer évvel korábbiak is lehetnek. A Káma Szútra már közel 30 csókolózási technikát tartalmaz – írja a Rubicon.hu. Európába, pontosabban a hellén világba Nagy Sándor hódításai során kerülhetett át, és a rómaiak terjesztették el birodalomszerte.

A csókolózással szemben a XIV. századra a katolikus egyház kételyeinek adott hangot, de valójában a XIV-XV. században megjelenő nagy pestisjárványok sora vezetett el oda, hogy VI. Henrik angol király pusztán higiéniai okokból 1439-ben betiltotta a csókot. Helyesen ismerte fel, hogy baktériumok tömege cserél gazdát egy-egy csók során.

Hasonló okokból Nápoly vezetése is betiltotta a csókolózást 1562-ben. Az európai kultúrában a 17. századtól más szokások – például meghajlás, pukedlizés, kalapemelés – váltották fel, amire óriási hatással volt, hogy a londoni pestisjárvány 1665–1666 során ismét betiltották a csókot.

A 19. század végén már mozivászonra került az első csókjelenet. Érdekesség, hogy számos ázsiai kultúrában az európaiak megjelenése honosította meg ezt a szokást, vagy a tömegmédia terjesztette el a közelmúltban. De jelenleg is vannak olyan kultúrák, ahol a nyilvános csókolózás megbotránkozást kelt.

Milyen szerencse, hogy a tudomány mára fejlődött akkorát, hogy képes megmondani a betegségek terjedésének módját, így amíg kifejezetten csak a csókolózás által terjedő betegség nem alakul ki – a Covid egyik terjedési módja is lehetett a csókolózás –, addig érdemes továbbra is csókolózni.