Az emberiség az évezredek során több mint 400 kutyafajtát tenyésztett ki, amelyek mind-mind némileg eltérő fizikai és viselkedési tulajdonságokkal rendelkeznek. A tenyésztők legfőbb célja kezdetben a terelés, a vadászat és az őrzés segítése volt, később azonban a külső jegyek váltak a legfontosabbá, melynek hatására egyre kisebb állatok jelentek meg.

Napjainkban több száz millió háziasított kutya él a világon, amelyek nagy része emberek környezetében, nekik kiszolgáltatva tölti a hétköznapjait. Így felmerül a kérdés, mi lenne velük, ha az emberiség megszűnne létezni, írja az IFLScience.

A közvetlen hatás durva lenne. Azok a kutyafajták, amelyek alapvető szükségleteik, például az élelem, a menedék és az egészségügyi ellátás tekintetében nagyban függenek tőlünk, nem sokáig bírnák. Ez kevesebb mint a kutyák 20 százalékát érintené, később azonban működésbe lépne a természetes szelekció.

Azok a kutyák, amelyekből hiányoznak az olyan alapvető túlélési tulajdonságok, mint az alkalmazkodókészség, a párosodási és vadászati képesség, vagy a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, viszonylag gyorsan eltűnnének.

A rendkívül termetes és túl kicsi kutyák szintén megszenvednének, ugyanis a méret befolyásolja a kalóriaszükségletét, a testhőmérséklet szabályozását is. A sterilizált kutyák néhány éven belül kihalnának, révén nem tudják tovább örökíteni a génjeiket.

Szakértők szerint végső soron egy új típusú kutyafaj alakulna ki, amelyet inkább az egészség és az alkalmazkodási képességek határoznának meg, mint az esztétikai jegyek. Mivel a kutyák nem a fajta alapján választanak maguknak társat, olyanokkal is párosodnának, akik teljesen másképp néznek ki, mint ők. Idővel a különböző kutyafajták közti különbségek elhalványulnának, és egy egységes faj alakulna ki. 

Ezek a kutyák jellemzően közepes méretűek, kiegyensúlyozott testfelépítésűek, rövid, különböző színű szőrzetűek lennének, felálló fülekkel és farokkal. Az éghajlat miatt azonban előfordulhatnak területi különbségek az állatoknál. Hosszú távon a kutyák visszatérnének a vadon élő kutyafélék életmódjához – fogalmazott a 24.hu.

Ezek valószínűleg a jelenlegi vadon élő társaikhoz, például az ausztráliai dingókhoz hasonló szociális és táplálkozási viselkedést alakítanának ki. Ez magában foglalná a kis családi egységekben való életet, az éves szaporodási időszakhoz való visszatérést, és a társas vadászatot. Ez az átállás bizonyos fajták, különösen a pásztorkutyák és a vadonban esetében könnyebben megvalósítható lenne.

Jessica Pierce és Marc Bekoff A Dog’s World című könyvükben azt a gondolatot vetette fel, hogy kutyákat fel kell készíteni az ember nélküli jövőre. Éppen ezért arra bátorítanak mindenkit, hogy adjanak nagyobb önállóságot a kutyáknak: ez lehet olyan egyszerű dolog is, hogy hagyjuk őket irányt választani, és szabadon szaglászni, de akár a póráz nélküli, erdősebb területen történő sétáltatás is.