2018 és 2022 között 8,5 százalékkal, csaknem 8,5 millió órára nőtt a halászati tevékenységgel töltött idő az ócánok nyílt vizein - derült ki a Greenpeace új jelentéséből, amely az óceánokat fenyegető veszélyekről készült. A tanulmány friss adatokat tartalmaz a túlhalászatról, szennyeződésekről, a mélytengeri bányászat várható hatásairól. 

Emellett felvázol egy politikai ütemtervet is arról, hogyan lehet 2030-ig az óceánok 30 százalékát védetté nyilvánítani az óceánvédelmi egyezmény alapján, amelyről márciusban állapodtak meg a világ vezetői - olvasható a Greenpeace Magyarország keddi közleményében.

Az új elemzés friss adatokat tartalmaz a nyílt vízi halászat alakulásáról is. Eszerint 2018 és 2022 között 8,5 százalékkal, csaknem 8,5 millió órára nőtt az óceánok nyílt vizein a halászati tevékenységgel töltött idő, ráadásul ez a szám a megóvandó területeken is 22,5 százalékkal nagyobb, mint korábban.

„Az óceánvédelmi egyezmény történelmi jelentőségű győzelem volt a természet számára, de ahogy a jelentésünk is alátámasztja, a tengeri élővilágot fenyegető veszélyek napról napra súlyosbodnak. Az egyezmény hatékony eszköz óceánjaink védelmére, de csak akkor, ha a kormányok sürgősen ratifikálják és ezzel működőképessé teszik. Emellett ki kell jelölniük a védett területeket, ahol helyreállhat és gyarapodhat a tengeri élővilág" - hansúlyozza a közleményben Chris Thorne, a Greenpeace tengervédelmi kampányának munkatársa.

A jelentés szerint jelenleg a nyílt tengerek kevesebb, mint 1 százalékát védik megfelelően, és ahhoz, hogy 2030-ra a világ óceánjainak 30 százaléka védett legyen, évente körülbelül 11 millió négyzetkilométernyi tengeri területet kell megóvni a pusztítástól.

„Az ENSZ óceánvédelmi egyezménye alapján kijelölt védett és fokozottan védett övezetek megoldást jelentenek majd a tengerek válságos helyzetére. Biztonságos menedéket nyújtanak a tengeri élővilág számára és segítenek a halállományok helyreállításában" - emelik ki.

Az ökológiai jelentőségük alapján a Greenpeace három nyílt tengeri területet javasol elsőként védetté nyilvánítani: a Csendes-óceán északnyugati részén található Emperor-fenékhegyvidéket, a Sargasso-tengert és az Ausztrália és Új-Zéland közötti Lord Howe-hátságot.