A Svéd Királyi Tudományos Akadémia tegnap bejelentette, hogy az idei fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Karikó Katalin és Drew Weissman, az mRNS-alapú vakcina feltalálói kapták.
Karikó Katalin ezzel a harmadik olyan magyar, aki – legalább részben – hazai munkássága eredményeként részesül Nobel-díjban, legutóbb Kertész Imre kapta meg a kitüntetést 2002-ben a Sorstalanság című regényéért, előtte pedig Szent-Györgyi Albert 1937-ben szintén orvosi és élettani Nobel-díjat kapott, elsősorban a C-vitamin felfedezése kapcsán.
Rajtuk kívül legalább 13 további, magyar származású Nobel-díjast tartanak számon világszerte, a listán szinte minden tudományág képviselői megtalálhatók.
Általában Lénárd Fülöp fizikust tartják az első magyar díjazottnak, aki 1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért. A tudós azonban Németországban élt, és a nácizmus idején elítélte Einsteint és a modern fizikát, amit „zsidó spekulációnak” tartott.
Igazi humanista tudós volt azonban Bárány Róbert, aki 1914-ben kapott orvostudományi Nobel-díjat a füllel és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos munkásságáért, csakúgy, mint az 1937-ben a szintén orvosi elismerésben részesült Szent-Györgyi Albert.
Kémiai Nobel-díjasaink közül Zsigmondy Richard 1925-ben lett díjazott, többek között az ultramikroszkóp feltalálásáért, Hevesy György pedig 1943-ban az izotópok kutatása terén elért eredményeiért.
Bár a második világháború után Békésy György is az Egyesült Államokba költözött, az 1961-ban a fülkutatás terén elért eredményei miatt orvosi-élettani Nobel-díjat kiérdemlő tudós élete végéig megtartotta magyar állampolgárságát.
A fizikai Nobel-díjat elnyert tudósok közül Wigner Jenő Pál 1963-ban az atommag kutatásáért kapott fizikai Nobel-díjat, de korábban részt vett az Robert Oppenheimer által vezetett Manhattan-projektben is. Gábor Dénes pedig 1971-ban kapott fizikai Nobel-díjat a hologram feltalálásáért.
Három neves személyiség, a közgazdász Milton Friedman (1976), az orvos Carleton Daniel Gajdusek (1976) és a Nobel-békedíjas Elie Wiesel (1986) elsősorban szüleik, nagyszüleik révén kapcsolódtak Magyarországhoz, ők maguk távol élték le életüket.
Polányi János Károly 1986-ban kapott megosztott kémiai Nobel-díjat, míg 1994-ben szintén két magyar származású tudós lett díjazott, Oláh György kémikus és Harsányi János közgazdász, a játékelmélet egyik legjelentősebb kutatója, míg a 21. században Karikó Katalin előtt eddig egyetlen magyar, Kertész Imre kapott Nobel-díjat.