A rövid orrú kutyák hajlamosabbak emberi segítséget kérni, ha problémákkal szembesülnek, mint közepes orrhosszú társaik - állapították meg legújabb vizsgálatuk alapján az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Etológia Tanszékének munkatársai. A tanulmány a Scientific Reports című tudományos szaklapban jelent meg szeptember 21-én.

Erre a következtetésre egy problémamegoldó feladat vezette rá a kutatókat, amely során a rövid orrú (úgynevezett brachycephalikus) kutyafajták, mint például az angol vagy a francia bulldogok hajlamosabbak voltak gyakrabban gazdájukra nézni, mint közepes orrhosszú társaik, ami "segítségkérő" viselkedésnek értelmezhető.

A feladatmegoldás során fellépő nehézségek és a szemkontaktus keresése a gazdákban "csecsemőszerű" viselkedés benyomását keltheti, ami részben magyarázhatja e fajták népszerűségét annak ellenére, hogy jól dokumentáltan számos egészségügyi problémával küzdenek - vélik a kutatók.

Azt vizsgálták, hogyan viselkedik 15 angol bulldog és 15 francia bulldog a 13 mudihoz képest egy feladat során, amelyben a kutyáknak meg kellett próbálniuk egymás után három, táplálékot rejtő dobozt kinyitni. A dobozok különböző technikával voltak nyithatóak, és véletlenszerű sorrendben kerültek a kutyák elé.

A kísérletvezető a kutya számára jól láthatóan kinyitotta azokat és elhelyezte bennük a jutalomfalatokat. A kutyának két perc állt rendelkezésre, hogy hozzájusson a falathoz, miközben a kísérletvezető és a gazda is a háta mögött állt.

Mind az angol, mind a francia bulldogok jóval kevésbé voltak sikeresek a dobozok kinyitásában, mint a mudik: 93 százalékkal ritkábban sikerült kinyitniuk a dobozt. A mudik gyorsabbak is voltak, mint a sikeres bulldogok; egy perc elteltével a mudik körülbelül 90 százaléka már kinyitotta a dobozt, míg a bulldogoknak csak körülbelül 50 százaléka. A mudikhoz képest azonban az angol és francia bulldogok jóval többször néztek vissza az emberekre, mint a mudik.