Ha a halál pont úgy az élet folyamatainak a része, mint minden más, akkor semmi baj nincs vele, ha néha tudatosítjuk, hogy ez a pillanat bizony egy nap bizony mindenkinél eljön. Halálnak pedig fizikai értelemben azt a pillanatot nevezzük, amikor a test működése pontot tesz az életben maradáshoz szükséges folyamatok végére: vagyis leáll az agy, és minden olyan létfontosságú szerv, mint a szív, a vese és a máj. Sőt, még maga a halál is egy folyamat, amit haldoklás előz meg, és ami tulajdonképpen a folyamat utolsó része, amit "végrehajtunk".

A test egy sor változáson megy keresztül, hogy alkalmazkodjon ehhez az új állapothoz, ezek pedig néhány nap leforgása alatt végbe mennek. Az izmok például ellazulnak, és most ne csak a kar vagy a láb izmaira gondolj, hanem a beleket összetartó vagy a hólyagot szabályozó izomra is. (Ezért van az, hogy a halál után ebben az elernyedt állapotban sokan mindent kiengednek magukból.)

Ám hiába az ellazult izmok, beáll egyfajta merevség, ami először az arcon és a nyakon mutatkozik meg, majd átterjed a törzsre, a karokra, a lábakra, és legvégül az ujjakra és a lábujjakra. Ez a merev állapot napokig is eltarthat, és a szövetek bomlásának beindulásának köszönhető ismét a test végső, ellazult állapota.

De lecsökken a testek hőmérséklete is - egészen pontosan másfél fokkal óránként, és ez a folyamat egészen addig zajlik, míg a test fel nem veszi a környezete hőmérsékletét - olvasható a Cleveland Klinika oldalán.