A kullancsok köztudomásúan nem tudnak ugrani, valahogy mégis ránk kerülnek, mert ebben segíthet nekik a minket természetesen körülvevő sztatikus elektromosság.
A kullancsokat a gazdaszervezeteik körül természetes módon kialakuló sztatikus elektromos tér a testméretük többszörösét kitevő távolságokon is átsegíti, így ugrás nélkül is hozzánk tudnak tapadni – fedezték fel a Bristoli Egyetem kutatói.
Ez a mechanizmus nagyban megnöveli a paraziták gazdára találásának esélyét, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy a kullancsok olyan gazdaszervezetre kapaszkodjanak rá, amely kívül esik apró lábaik hatótávolságán. A Current Biology szakfolyóiratban publikált közlemény elsőként szolgáltat példát olyan jelenségre, ahol a sztatikus elektromosság segíti elő a fizikai kapcsolódást két állat között.
„Felfedeztük, hogy a kullancsok a gazdaállatuk körül természetesen kiépülő sztatikus elektromosságot kihasználva a testméretük többszörösére rúgó légrésen keresztül is át tudnak ugrani– foglalta össze England.
– Ez megkönnyíti számukra, hogy megtalálják táplálékforrásul szolgáló gazdaállatukat, és ráakaszkodjanak. Mindeddig fogalmunk sem volt arról, hogy bármely állat ilyen módon hasznosíthatná a sztatikus elektromosságot, most viszont mindenki bátran kezdhet fantáziálni arról, vajon hány ehhez hasonló láthatatlan erő segíti az állatokat és a növényeket mindennapi létfunkcióikban."
A kutatók a továbbiakban azt tervezik megvizsgálni, hogy a kullancsok előre megérzik-e a leendő gazdaállatuk elektrosztatikus töltését, amint az közelít hozzájuk.