Hatalmas, bolygóméretű viharokról tanúskodnak azok a rádiójelek, amelyek a Szaturnuszról érkeznek – állapították meg kutatók, akik szerint a megaviharok hatásai még évszázadokkal később is kimutathatók.

Képzeljünk el egy vihart, ami olyan hatalmas, hogy körülölel egy egész bolygót. A Szaturnuszon gyakoriak a hasonló viharok; a kutatók „Nagy Fehér Foltoknak" nevezik őket, 20-30 évente törnek ki, és általában hónapokig tombolnak a planéta északi féltekéjén.

A csillagászok 1876 óta hat ilyen bolygóméretű vihart észleltek a Szaturnuszon. A legutóbbi vihar 2010 decemberében tört ki, amikor a NASA Cassini-űrszondája éppen a bolygó körül keringett, így a 200 napon át tartó megavihart közvetlen közelről nézhette végig.

A 2010-es viharról eddig nem ismert, új adatokat osztottak meg a kutatók. A most közölt eredmények alapján az újabb és a régebbi óriásviharok olyan tartós kémiai anomáliákat idéznek elő a Szaturnuszon, amikre még a tudósok sem találnak kielégítő magyarázatot. Ezek a változások a vihar elcsendesülése után több száz évvel is kimutathatók. Ezenkívül sikerült azonosítani egy olyan vihart is, amelynek létéről korábban nem tudott senki.

"Az idő nagy részében a Szaturnusz légköre szabad szemmel homályosnak és jellegtelennek tűnik, szemben a Jupiter színes és vibráló atmoszférájával. Rádiótartományban szemlélve azonban a Szaturnusz már egészen más arcát mutatja" - írták a kutatók a Science Advances című folyóiratban augusztus 11-én megjelent tanulmányukban.