Az állatjólét és a fenntarthatóság elkötelezettjei meggyőződéssel állították eddig, hogy a szövettenyésztéssel előállított laborhús zöldebb, kevésbé terheli a környezetet, mint a vágóhídi. Nos, az Európai Állattenyésztés Hangja csoport éppen az ellenkezőjét állítja egy kutatásra hivatkozva, amelyet a hazai Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is közzétett.

A műhús is hajdan élő állatok izomsejtjeiből származik, amit Petri-csészékben, táptalajon szaporítanak. Ehhez a szövettenyésztéshez azonban egyebek között hormonokat és élő állatokból kivont magzati szarvasmarha-szérumot, antibiotikumokat, gombaölőt és növekedésserkentő anyagokat is használnak. 

Főleg a magzati szarvasmarha-szérum nélkülözhetetlen, mert ez a táptalaj az őssejtek felszaporításához, amelyet a vemhes tehenek levágása után újra és újra ki kell nyerni a magzatból, mert nem tudják mesterségesen előállítani. A táptalajban felszaporodó baktériumok, vírusok, gombák ellen van szükség az antibiotikumokra, gombaölő szerekre is.

Meglepő az IPES-Food azon megállapítása is, hogy egy-egy kilogramm állati, illetve „tenyésztett” laborhús” előállításához csaknem ugyanannyi vizet használnak fel. Egy kiló marhahús előállításához ugyanis átlagosan 550 liter, egy kiló sertéshúshoz 459 liter, ugyanennyi baromfihúshoz 313 liter, egy kiló laborhúshoz pedig 367-521 liter édesvízre van szükség. 

Ami pedig a beltartalmat illeti, a jelentés szerint még az sem egyértelmű, hogy a „tenyésztett” laborhús íze, makro-, mikroelem- és tápanyag-tartalma közelít-e az igazi húséhoz. Azt valószínűsítik a szakemberek, hogy a laborhúsból hiányzik (vagy abban alig van jelen) például a vas, a cink és a B12-vitamin. Hiányoznak belőle az igazi hús ízét adó összetevők, ezért ízfokozónak tesznek bele például zsemlemorzsát, és a színéért céklalevet, sáfrányt és tojásport is.

A jelentés megállapításai alapján vélte úgy Philip Howard, az IPES-Food tagja, a jelentés vezető szerzője, hogy a műhúsra való átállás csak fokozza az ipari élelmiszerelőállítás problémáit: a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, a környezetszennyezést, az egészségtelen táplálkozást és a gigavállalatok dominanciáját, azaz „a műhús nem fogja megmenteni a bolygót”.

A szakember meggyőződése, hogy ehelyett inkább a növényi és állati fehérjeforrások diverzifikálásával, valamint az élelmiszer-pazarlás és -hulladékok mennyiségének csökkentésével, kiegyensúlyozottabb étrenddel sokkal hatékonyabban lehetne mérsékelni bolygónkon az éhínség és a káros környezeti hatásokat, mint a laboratóriumban előállított mesterséges élelmiszerekkel.