Először mutatták ki foszfátok jelenlétét egy Földtől eltérő égitest óceánjában, méghozzá nem is akárhol. A Szaturnusz hatodik legnagyobb, Enceladus nevezetű holdjáról van szó, amelyről a felfedezés következtében most már az is elképzelhető, hogy élet található rajta.

Nem mindennapi felfedezést tett egy németországi kutatócsoport, Frank Postberg, a németországi Berlini Szabadegyetem bolygókutatója vezetésével ugyanis igazolni tudták a foszfor jelenlétét az Enceladuson, mely a Szaturnusz 146 holdja közül a hatodik legnagyobb. A hold körülbelül 500 kilométeres átmérővel rendelkezik, tizedakkora, mint az anyabolygó legnagyobb holdja, a Titán.

Érdekesség, hogy felületét színtiszta jég borítja, így az Enceladus a naprendszer egyik legragyogóbb égiteste, tökéletesen visszaveri ugyanis a napfényt. A jég alatt azonban egy végtelen óceán húzódik, melynek vízpárája néha feltör a felszínre – a németországi csapatnak ebben sikerült azonosítaniuk a foszfor jelenlétét.

Az életnek összesen hat létfontosságú elemre, szénre, hidrogénre, nitrogénre, oxigénre és persze foszforra van szüksége a fennmaradáshoz. Az Enceladuson az első öt jelenlétét már megfigyelték – bár a kén kimutatása még bizonytalan – most pedig nagyon úgy tűnik, hogy bezáródhat az a bizonyos kör, a legfrissebb adatok szerint ugyanis a foszfor körülbelül százszor nagyobb mennyiségben figyelhető meg az Enceladuson, mint a Földön. Mindez azt jelenti, hogy a hold óceánjaiban egyáltalán nem kizárt az élet jelenléte.