Ismeretterjesztő
Magyar áttörés a félelem-kutatásban: ezt bizonyította Dr. Mátyás Ferenc és csapata
2020.04.27. I 23:39
Egy lépessel közelebb kerültünk a félelmeink megértéséhez! Dr. Mátyás Ferenc, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa kutatócsoportja felfedezéséről számolt be az Egyenlítő – Home Office adásában. A kutatási eredményeken túl a szakember magáról a félelemről is kiokosított minket.
A félelem két típusa
Legalább kétféle félelem van, az egyik az öröklött félelem, például a magasságtól, a mélységtől vagy a csúszómászóktól való félelem, a másik pedig a tapasztalati úton szerzett, például a forró vasalótól való félelem.
„Maga a félelem az nem rossz, bár ugye negatív előjelű önmagában, de a félelem az egy természetes, adaptációs, egy alkalmazkodáshoz szükséges válaszreakció. Normál körülmények között jó, ha félünk, nem ezzel van a probléma. Azzal van a probléma, amikor tulajdonképpen tárgytalanná válik a félelem, mint például akár egy szorongásnál, amikor nem tudjuk megmondani azt, hogy miért szorongunk, csak egy ilyen belső negatív érzés van szinte minden irányban, mindenfelé, tehát amit nem egy külső inger vált ki, vagy az is lehet, hogy kivált, de utána nem tudjuk semmihez sem társítani”
– magyarázta Dr. Mátyás Ferenc a normál és a patológiás félelem közti különbséget.
A magyar kutatócsoport felfedezése
A félelmi tanulásnak egy olyan agycentrumát, hálózati elemét azonosították, mely korábban nem volt ismert. Naponta rengeteg inger ér minket, de csak azokat az információkat jegyezzük meg, amiknek hatására kialakul bennünk valamiféle negatív vagy pozitív érzelem. Ezt asszociációs tanulásnak nevezzük: olyan ingereket tárolunk el, melyhez érzelem társul. A tudomány eddigi állása szerint az asszociáció az amidala agyterületben következik be, a kutatók hipotézise viszont az volt, hogy a hang és az ahhoz tartozó érzet társítása nem az amidalában, hanem korábban, egy másik agyterületen, a talamuszban történik. Egerekkel végzett vizsgálatokkal sikeresen bizonyították a feltevésüket.
Korábban úgy tudták a szakemberek, hogy a talamusz csak egy reléállomás, mindössze ingereket továbbít a magasabb rendű agyterületek, például az agykéreg felé. Így viszont, hogy bizonyítottan hang és érzet társítás megy végbe a talamuszban, most már egyértelmű, hogy a talamusz nemcsak átkapcsoló állomás, hanem információfeldolgozó képessége is van.
Ez a tudományos előrelépés az idegtudomány és a gyógyszerkutatásban dolgozó szakemberek számára is fontos ugródeszka lesz további vizsgálatok végzéséhez.
