„Még időben eljöttünk szerencsére, mielőtt elterjedt volna a járvány” – szögezte le Viktor. Az utazás előtt vacilláltak, hogy elinduljanak-e, de végül nekivágtak a kalandnak, ugyanis akkor még nem érezték a helyzet veszélyét. Többek között Indonéziát, Thaiföldet és Szingapúrt is beutazták, így körülbelül 2500-3000 kilométerre tartózkodtak Vuhantól. Abban az időben Indonéziában még nem jelent meg a járvány, Thaiföldön 50 fertőzött, Szingapúrban pedig összesen 10-30 eset volt.

Viktor korábban többször is járt Ázsiában, korábbi tapasztalataihoz képest újdonságnak számítottak a hőkamerák a plázák bejáratainál és a metrókijáratoknál kihelyezett kézfertőtlenítők is. Több ember viselt maszkot, de a levegő szennyezettsége miatt ez korábban sem volt szokatlan látvány. A turistákon nem volt maszk, inkább a helyiek viselték. Tömeges pánikot és korlátozásokat nem tapasztaltak, csak az tűnt fel nekik, hogy kevés a turista, kínaiakat pedig szinte alig láttak.

5-6 repülésük során minden reptéren találkoztak hőkamerával és kézfertőtlenítővel, illetve megkérdezték tőlük, hogy jártak-e Kínában az elmúlt két hétben. Itthon nem futottak ellenőrzésbe. A hazaérkezést követően önkéntes karanténba vonultak, és szerencsére nem tapasztaltak tüneteket, noha utcai árusoktól is vásároltak ételt az ázsiai tartózkodásuk alatt.

A teljes beszélgetés Viktorral itt nézhető vissza: