A szociális szegregáció mindenki számára embert próbáló, de a gyerekek esete még problémásabb, ugyanis nehezebb megértetni velük, hogy mi történik körülöttük, miért nem játszhatnak a társaikkal a játszótéren, miért csak videochaten láthatják a nagyszülőket. Bárány Robi Gyarmati Rita pszichológussal beszélgetett arról, hogyan érdemes kommunikálni óvodásokkal, kisiskolásokkal és kamaszokkal a koronavírus okozta helyzetről.
Hogyan meséljünk a gyerekeknek a kialakult helyzetről?
Rita legfontosabb tanácsa, hogy várjuk meg, miket kérdeznek, és ehhez mérten adagoljuk nekik a megfelelő információkat.
Milyen jelekre figyeljünk a gyerek viselkedését illetően?
Induljunk ki abból, hogy a mi gyerekünk alapjáraton hogyan viselkedik hétvégente, ugyanis ilyenkor általában több időt tölt együtt a család. Ehhez viszonyítsunk!
Milyen jelek utalhatnak szorongásra?
A türelmetlenség, a visszabeszélés mindenképp intő jel. A feszültség gyakran nemcsak verbális, hanem nonverbális szinten is megjelenhet, illetve árulkodóak lehetnek a kicsik rajzai is.
Mennyit áruljunk el a gyerekeknek a vírusról?
Fontos, hogy ne osszunk meg információkat szűretlenül a gyerekekkel. Mindenkor a szülők felelőssége, hogy mit néznek a laptopon és a tévében. Fontos tisztázni: az, hogy a szülő hogyan viselkedik ebben a helyzetben, hatással van a gyerekekre, befolyásolja az ő személyiségüket, megküzdési stílusukat és pszichés immunrendszerüket egyaránt.
Mit tehetünk, ami a napi rutint illeti?
Legyen rendszer a család életében a régi kerékvágás mintájára: fix időpontban keljenek a gyerekek, ezután jöhet a reggeli, a zuhanyzás, a fogmosás, a felöltözés és a leckeírás. Nemcsak a kisgyerekeknél, a kamaszoknál is tartsuk ezt!
A TELJES BESZÉLGETÉS KIZÁRÓLAG ITT TEKINTHETŐ MEG: